Egy napos júniusi reggelen Madisyn és férje, Roger, örömmel üdvözölték ikreiket, Junót és Rheát, a világon. A koraszülöttek hónapja alkalmából betekintést nyerünk a 36. heti tervezett császármetszés tapasztalatába, és felfedezzük Madisyn útját a koraszülés bizonytalanságaitól a körülötte lévő fontos támogatói rendszerig, amely végig segítette és felemelte őt.
Ez a blogbejegyzés a BIBS Valódi Szülőség sorozatának része. Itt a szülők megosztják történeteiket, tapasztalataikat és útravaló gondolataikat boldog és nehéz pillanatokon keresztül, abban a reményben, hogy mindannyian tanulhatunk egymástól.
Megosztanád velünk, mi volt a történeted a tervezett császármetszésed mögött, és miért kellett a kiírt idő előtt elvégezni a műtétet?
Mivel ikrekkel voltam állapotos, egyedi utazás volt ez számomra. Mindkettő farfekvéses volt (lábukkal lefelé) a végén, és ráadásul közös méhlepényt osztottak meg, ezért az orvosaim úgy látták, hogy a 36. héten végzett tervezett császármetszés a legjobb döntés.
Ez volt az első alkalom, hogy gyermekeim lettek, így teljesen ismeretlen utazás volt számomra. Még ha tervezett is volt a műtét, rengeteg bizonytalanság volt bennem azzal kapcsolatban, pontosan mi fog majd történni azon a napon. De mivel nem volt mihez hasonlítanom, igazából csak arra támaszkodhattam, hogy bízom a körülöttem dolgozó orvosi csapatban.
Szerencsére mindkét baba nagyon egészséges volt a teljes terhesség alatt, és mindketten 2,6 kilóval születtek – ami igazán jó súly ikrek és koraszülöttek esetében is.
Mivel előre tudtad, hogy koraszülés lesz, mit tettél a szorongásod enyhítése érdekében?
A legfontosabb az volt, hogy a férjemmel részletesen átbeszéltem minden lehetséges forgatókönyvet, és azt is, hogy mit szeretnék, hogy ő a teljes folyamat során a támogatóm és képviselőm lehessen. A tudat, hogy mellettem áll és ismeri a kívánságaimat arra az esetre, ha nem lennék abban az állapotban, hogy én kommunikáljam azokat, nagyon megnyugtató volt.
Az orvosi csapatom szintén óriási szerepet játszott abban, hogy végig biztonságban érezzem magam. Nagyon sok mindent beszéltünk át együtt. Állandóan kérdeztek tőlem, például: „Mik a félelmeid?”, „Miről szeretnél többet tudni?”, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nyílt és őszinte beszélgetéseket folytathattam velük.
Úgy érzem, az ikrekkel a dán egészségügyi rendszer különösen odafigyelt rám, és biztosította, hogy mindig minden rendben menjen és sok támogatást kapjak. A szülésznő mellett szülészorvos is kísérte a terhességemet, a háziorvosom is részt vett benne, és két hetente ultrahangos vizsgálaton vettem részt. Nagy segítség volt, hogy ilyen szorosan tudtam követni a folyamatot, és mindig volt valaki, akitől kérdezhettem.
A tanácsom az, hogy légy igazán őszinte és mondd el minden aggályodat. Mindig egy listával mentem minden vizsgálatra, és nyíltan elmondtam: „Ettől félek” vagy „Erről szeretnék többet tudni”.
A párod és az orvosi csapatod mellett mástól is kerestél támogatást?
A terhesség korai szakaszában találtam néhány másik embert, akik szintén ikrekkel voltak várandósak, és egymás között minden félelmünket és aggodalmunkat megosztottuk, valamint átbeszéltük saját helyzeteinket. Még ha a helyzetek eltérőek is voltak, nagyon jó érzés volt, hogy voltak olyanok, akikben megbízhattunk, és akik hasonló dolgokon mentek keresztül.
Ez csodálatosan hangzik! Hogyan találtad meg ezeket az embereket?
Koppenhágában rengeteg Facebook csoport létezik kismamáknak vagy várandós anyukáknak, köztük ikres csoportok vagy olyanok, ahol az adott hónapban, vagy időszakban születendő babákról van szó. Nagyon jó volt, hogy ott kérdéseket tehettem fel, és volt hozzáférésem ehhez a nagyszerű anyacsoporthoz, akik örömmel segítettek és megosztották saját tapasztalataikat: „Nálam ez történt” vagy „Én ezt csináltam, vagy nem csináltam”. Rengeteg hasznos tippet és tanácsot kaptam tőlük, még akkor is, ha nem vettem részt aktívan mindenben.
Prenatális tornára is jártam, ami jó élmény volt, mert a többi nő is hasonló időpontban várta a babát, és a szülés után is tartjuk a kapcsolatot – így folyamatos támogatói háló alakult ki. És mivel az órákat angolul tartották, mindannyian külföldiek voltunk, emiatt is könnyebben tudtunk egymáshoz kapcsolódni. Én kanadai vagyok, a férjem spanyol, és Dániában élünk – szóval a családunk itt nem él velünk. Nagy segítség volt, hogy barátokat találtunk, akik hasonló helyzetben voltak, és akikkel megoszthattuk a tapasztalatainkat.
Juno és Rhea születése utáni néhány napban volt valaki a környezetedben, aki különösen sokat segített?
Az első nyolc napban mindannyian a kórházban maradtunk, hogy biztosak lehessünk minden rendben van, és a babák biztonságban vannak. Mivel külföldi vagyok, a legtöbb családtagom nincs itt, de a nővérem, Michelle, szerencsére igen. A legjobb volt, hogy megkérhettem: „Eltudnál menni a házunkhoz, behoznád ezt vagy hoznál uzsonnát?”
Úgy gondolom, nagyon sokat jelent, ha a barátokra, vagy családtagokra támaszkodhatsz az első néhány napban, akik megkérdezik, mire van szükséged, hogy kényelmesebben érezd magad (bármennyire apróság is az).
Milyen volt hazavinni az ikreidet, és mivel készültél az átmenet megkönnyítésére?
Az elején kicsit ijesztő volt. De nyolc nap után már nagyon vágytunk rá, hogy elhagyjuk a kórházat, és végre otthon, a saját környezetünkben lehessünk. Előre megterveztük, hogy Michelle és egy másik barátunk gondoskodik a kutyánkról, így csak a babákra tudtunk koncentrálni az első hetekben, ami nagy megnyugvást jelentett.
Ez hatalmas segítség volt, ahogy az is, hogy igyekeztünk minél több mindent előre megtervezni. Ha tudnak segíteni a kutyaszittelésben, ha feltöltitek a kamrát tartós élelmiszerekkel és vécépapírral, vagy előre elkészítetek fagyasztott ételeket – bármi, ami megkönnyítheti az életeteket a hazatérés után, hasznos lehet. Mert amikor
hazaérkeztek, sosem lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok. Két babával nagyon pörgős az élet, szóval bármit, amit előre el lehet intézni, az tényleg sokat segít.
Úgy gondolom, hogy az önmagadról való gondoskodás gyakran háttérbe szorul ezekben a korai hetekben, hiszen annyira a babákra koncentrálsz, hogy szinte nem is gondolsz saját magadra. Ezért ha vannak olyanok az életedben, akik hajlandók elintézni apró dolgokat – bevásárolnak, főznek és elhozzák az ételt, ajándékutalványt adnak ételrendeléshez, vagy vigyáznak a babákra egy órát, hogy pihenhess – az igazán sokat számít.
Hogyan élitek meg az ikreitek fejlődését a koraszülés óta, és mit tanultatok ebből a tapasztalatból?
Mivel koraszülöttek voltak, az elején szondán keresztül kapták az ételt, ami elsőre ijesztő lehet. De fantasztikus érzés volt, amikor végre elhagyhatták a szondát, és tudtuk, hogy egy szintet sikerült lépnünk.
Az egyik legfontosabb tanulság, amit az egész tapasztalatból leszűrtem, hogy a babák hihetetlenül ellenállóak, és nagyon sok mindenen képesek túllendülni. Csodálatos érzés látni a fejlődésüket, ahogyan behozták a lemaradásukat a korai születés után – és tudni, hogy ez csak egy a sok élmény közül, ami formálni fogja őket az életük során.
